Segesdi Edina vagyok. A hordozás körülbelül 15 éve került be az életembe. Egy francia támogatású alapítványnál dolgoztam, amely beteg gyermekek családba integrálásával foglalkozott. A munkámban nagyon erős fókuszban volt a minél több testkontaktus, hogy a család minél előbb összekovácsolódjon és egységgé váljon. Franciaországból jött „kollégák” mutatták mit csináljunk majd a családokkal. Így utólag bele gondolva nagyon minimalistán, de nagyon nagyon célravezetően. Ekkor döntöttem el, ha gyermekem születik, a kezdetektől szeretném hordozni. Közben a Budai Gyermekkórházban is dolgoztam, mint gyermekgondozó. Nemsokára jött az első lányom. Amikor várandós lettem, elkezdtem jobban beleásni magamat, az itthoni hordozási viszonyokba és ekkor találtam rá Ónódi Ágira. Még a Visegrádi utcában volt. Elmentem és teljesen magával ragadott Ági kedvessége, a felkészültsége, a segítőkészsége, minden. Megmelengette a szívemet. 11 évvel ezelőtt nagyjából a szövött kendők és a bugyikenguruk futottak, ezek jöttek szembe a családokkal, ha egyáltalán szembe jöttek, de voltak már más hordozók is. Ágival megtaláltam a szerelem kendőmet, amelyet meg kellett rendelni (és több hét volt mire megérkezett, nem úgy, mint most, hogy lehetőségek tárháza van) közben pedig Ágitól megtanultam teljesen másmilyen használati módokat lépésről lépésre. Az élet úgy hozta, hogy az első lányom előbb jött, mint amire gondoltunk. Nem jött még meg a kendőm, teljesen kétségbeestem. Ági 24 órán belül a kórházba varázsolt nekünk egy kendőt, amit használtunk, amíg meg nem érkezett a sajátunk. Csodálatos volt. Ági utunk elején rengeteget segített a hordozásban és a szoptatásban is. 2009-ben révbe ért, ami végig bennem volt kislányom születése óta – szeretném elvégezni a hordozási tanácsadó, oktató tanfolyamot! Jelentkeztem is és el is végeztem az elméleti részt, de a gyakorlatra nem került ekkor sor, mert az élet egy kicsit elvitt. Magánemberként a kislányom koraszülése által bele kerültem a koraszülött családok berkeibe és ez azt hozta az életünkbe, hogy ezekben az években koraszülött családoknak segítettem, kísértem őket az útjuk elején. Közben visszamentem dolgozni és nemsokára jött a második kislányom. A nagyobbik lányom azt mondta, hogy „nagyon szívesen oda adja a kistesójának a kendőjét, hogy hordozzam benne, de mi lesz akkor, ha felnőnek és egyszerre várják a babájukat? Melyikőjük kapja meg a kendőt, ki fogja abban hordozni a kicsijét?”. Úgyhogy utam újra Ágihoz vezetett most már az Üllői úti Hordozóházba és megvettem életem második kendőjét. Második kislányom már kivárta az időt. Születése után eldöntöttem, hogy újra megcsinálom a tanfolyamvezetői képzést. És most a gyakorlatot is és a továbbképzéseket is elvégeztem. Ekkor hatalmas csoda történt velem. Ági és Vera megkérdezték van e kedvem az Üllői útra jönni plusz gyakorlatra és ha jól működik a dolog akkor esetleg valamilyen formában dolgozhatnánk együtt. Életem egyik legszebb napja volt ez. Azt éreztem megtaláltam a helyemet, révbe értem. Erre vágytam azon a bizonyos napon, mikor először találkoztam Ágival. Számomra közel 4 csodálatos évet töltöttem a csapattal és közben napi szinten dolgoztam együtt családokkal. Lehetőséget kaptam a Honvéd kórház koraszülött osztályán lévő családok segítésére is. Megtapasztalhattam minden nap, hogy a szemem előtt kiteljesednek a családok és révbe érnek, amikor megtapasztalják és megfogalmazzák saját igényeiket és megtalálják a számukra legmegfelelőbb megoldási stratégiájukat. Hiszem és vallom, hogy az én feladatom, hogy a tárgyi tudásomat, tapasztalatomat adjam és úgy legyek folyamatosan jelen, hogy a családok megtalálják a biztonságukat és a szülői kompetenciájukat és ebben erősítsem, ebben támogassam őket! Hiszem, hogy csakis a család maga tudja pontosan mi az, ami nekik a legjobb, mi az, ami nekik a legjobban tud működni a mindennapjaikban. Ők ismerik legjobban a babájukat, magukat és a saját mindennapi szituációikat. Én „csak” kísérem ezen az úton őket, addig amíg úgy érzik szükségük van rá.
Jelenleg a Belvárosi Közösségi Térben tartok tanácsadásokat és oktatásokat. Havonta egyszer a Marczibányi Téri Művelődési Központban kezdtem el ingyenes Babahordozó klubbot kialakítani. Családokhoz megyek házhoz. Védőnőkhöz és kórházakba járok és próbálom a szakmát érzékenyíteni a testkontaktus és hordozás iránt. Szakmai képzéseken és továbbképzéseken veszek részt folyamatosan. Közben az évek alatt bekúszott az életembe a gyermekágyas segítés és a dúlaság is, amit nagy szeretettel és lelkesedéssel csinálok.